Újra a Piros csoportban!

A Kerület Napján idén a kiemelkedő sportteljesítményért járó Zakariás József-díjat a Budafoki Kosárlabda Klub képviselői vehették át. Ez nem véletlen, hiszen újra ott van a csapat a magyar kosárlabdázás közvetlen második vonalában! Kosarasaink idegtépő küzdelemben biztosították a feljutást az NB I/B Zöld csoportjából a Pirosba, ami azt jelenti, hogy visszakerültek a legjobb 28 magyar férfi kosárlabda-együttes közé. Azok után, hogy három éve még kényszerű okokból visszacsúsztak a negyedik vonalba.

Nem volt egyszerű menet. Előbb 3:1-re megnyerte a Budafok az NB I/B Zöld csoportja rájátszásának elődöntőjét a Tiszaújváros ellen, majd a döntőben 3:2-re alulmaradt a Miskolccal szemben, és ezzel a második helyen végzett.

Mindez azonban jogot biztosított az osztályozóra, amelyben a Veszprém volt az ellenfél. Minden a feje tetejére állt. Idegenben 18 pontos győzelem, itthon, a Fonyódi Antal Sportcsarnokban 12 pontos vereség, de összesítésben plusz hat pont, és visszakerült a Budafok az NB I/B Piros csoportjába, az NB I alatti közvetlen második vonalba! Oda, ahová való, és ahonnan három éve a covid miatt kiszállni, és a negyedik vonalba visszaesni kényszerült a klub.

„Teljesen rendhagyó meccseket vívtunk a Veszprém ellen, idegenben hengereltünk, otthon pedig sokáig vesztésre, sőt, összesítésben is vereségre álltunk, de most már mindegy is, a lényeg a feljutás – összegzett a Városházi Híradónak Károly Máté vezetőedző. – Jó kis csapatot tudtunk összetoborozni itt, a Promontor utcában, a fiataloktól, a 17 éves Lucey Ciaran Józseftől a 20 éves Vujity-Zsolnay Benjáminon át a 45 éves, 208 centis Tóth Szabolcsig, akinek Pici a beceneve, nagyon sokszínű együttesünk van, benne egy amerikai amatőr sráccal, a 30 éves Kevin Wade Sampsonnal. A covid előtti régi gárdánkból, amit kénytelenek voltunk szélnek ereszteni anyagi gondok miatt, csak Siklós Olivér maradt meg hírmondónak, de Olivér ma is a csapatunk egyik erőssége. Mi majdnem tiszta amatőrök vagyunk, azt mondanám, hogy nem is félprofik, hanem negyedprofik.”

Az „erősség”, Siklós Olivér ugyancsak nyilatkozott lapunknak.

„Nagyon erős Budafokon a csapatkohézió – hangsúlyozta Olivér, a 10 hónapos Emma apukája. – Ezért is játszom itt immár hatodik éve, attól kezdve, hogy kinőttem a junior korosztályt. Nekem a kosárlabda az életem, a foglalkozásom is, hiszen az U10-es, U11-es és U12-es csapatnak is én vagyok az edzője a Promontor utcában. A feljutás nehezen ment, de magunknak tettük nehézzé a visszavágót a 18 ponttal megnyert idegenbeli első meccs után. Az az igazság, hogy fejben és fizikumban is nagyon elfáradtunk. Mi csak heti három alkalommal edzünk, szemben a riválisainkkal. Tudjuk, ez nem lesz elég a Piros csoportban.”

Ferencz Gábor klubelnök dicsérte játékosait.

„Ezek a srácok csúsznak-másznak a pályán, megfeszülnek a győzelemért, és még kosarazni is tudnak, hiszen közülük többen játszottak korábban komoly élvonalbeli csapatokban – mondta a főnök. – Ezt a közönség is méltányolja, hiszen a rájátszás hazai meccsein 400-450 néző volt a Fonyódi Antal Sportcsarnokban, amely nézőszámot a focistáink is elfogadnák. Veszprémben azért is tudtunk fölényesen győzni, mert az ellenfelünk nem volt játékban, több napja pihent, míg mi a Miskolccal ötmeccses csatát vívtunk. A visszavágó nagyon forró lett, már 26 ponttal is vezetett a Veszprém, de sikerült visszatornázni magunkat. A Zöld csoportban sem számított magasnak a költségvetésünk, de a Pirosban biztos, hogy a miénk lesz a legalacsonyabb. Ami biztos: a heti edzésszámot háromról fel kell emelnünk, mert különben nem tudjuk megállni a helyünket a második vonalban.”

(Ch. Gáll András)